Tegnap
éjjel felébredtem, nem is tudtam visszaaludni.
Egyre
csak forgott az agyam. Szánalmat, fájdalmat, tehetetlen dühöt és – bár szégyellem-,
de mérhetetlen gyűlöletet éreztem.
Hogy
fordulhatott ez elő a 21. században, Európában?
Lemészároltak
egy egészséges zsiráfgyereket.
Mariusnak
mindössze 18 hónap adatott meg ezen a világon.
Az
sem szabadon, hanem rácsok mögött, az állatkertben. Neki nem jutott
osztályrészül, hogy a szavannák végtelen síkságán vándorolhasson, hogy ott
vágtázzon, ahol nem korlátozzák kifutók és vasrácsok. Neki 18 hónapnyi rabság,
majd az értelmetlen halál jutott. Fel sem nőhetett, gyerekként végezték ki.
Feleslegessé vált….hát megölte az ember.
Állatkert.
Ez a beteges találmány, ahol a függetlenségüktől megfosztott állatok bezárva tengetik
életüket, csak azért, hogy az ember megbámulhassa őket arra hivatkozva, hogy így
ismerheti és szeretheti meg őket.
Mariust
anyja kihordta, fájdalommal megszülte. Valószínűleg ünnepelték világra jöttét, az
állatkertnek bevételt jelentett, hiszen mutogathatták a kis jövevényt.
Aztán
egyszer csak eszükbe jutott, élete felesleges, és tudományosan is alá lehet
támasztani. Megoldást kerestek, és találtak is. Na, nem azt, hogy egy olyan
helyre viszik, ahol tovább élhet!
És bár jelentkezett állatkert, amelyik átvette
volna, nem ismertek szánalmat.
Hiába
tiltakoztak ezrek az interneten a kegyetlen tett ellen.
Megetették,
és nemes egyszerűséggel fejbe lőtték,
majd felnőttek és gyerekek szeme láttára feldarabolták. Megdöbbenve
láttam a képeken, hogy ezeknek a kíváncsiskodóknak az arcán a szánalom szemernyi
jele sem tapasztalható.
A
gyilkosa azt nyilatkozta, hogy Marius nem tudta, hogy mi vár rá, hiszen ő a
háta mögött állt.
Persze,
hogy nem tudta a nyomorult lélek! Hiszen bízott az emberben…
Dánia.
Ha ezt halljuk már nem csak Karen Blixen és az ő afrikai farmja vagy Andersen rút
kiskacsája jut eszünkbe.
Egyre
inkább elnyomja bennem ezt a képet az évek óta megállíthatatlan
delfinmészárlás, amit ezek a kretének hagyomány címszó alatt művelnek. És Dánia
neve ezen túl összeforr bennem Marius ártatlan életének kioltásával.
Kavarognak
bennem a kérdések:
Milyen
állatkert igazgató az, akinek nem szent az állat élete?
Milyen
állatkert az, ahol a születésszabályozásnak a gyilkosság az egyedüli módja?
Mi
zajlik egy-egy állatkertben, ha a nyilvánosság szeme láttára ilyet is meg
mernek tenni?
Milyen
ember az, aki a gyerekét odaviszi egy zsiráf lemészárlására, feltrancsírozására?
És
milyen gyerek az, aki ezt szenvtelen arccal végignézi??
Talán
olyan, aki pár év múlva a delfineket fogja mészárolni, és kéjtől vigyorgó
arccal áll a vértől pirosló vízben.
Milyen
ország az, amelyik ártatlan állatok vérében fürdik?
Nyugodj
békében Marius!
Akárhol
is vagy most, biztos, hogy jobb helyen, mint ezen a világon, ahol nem szent sem
az ember, sem az állat élete.
És
nem kérem, hogy bocsásd meg ezt az embertelen tettet. Erre nincs bocsánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése