Emlék

Pár évvel a nagy háború után 
Vettem egy kutyát a sintértelepen. 
Mikor a ketrecéből kiengedték 
Csak futott körbe-körbe, sebesen, 
Mint aki nem hiszi, hogy szabadul. 
Majd leült s üvölteni kezdett vadul. 
Üvöltött fájdalmat és szabadságot. 
Harapást, bocsánatot, haragot 
S kétségbeesve üvöltöttek hozzá 
a rács mögött bent maradt rabok. 
Üvöltötték a kínt, a bűzt, a rácsot, 
a halálfélelmet, hogy iszonyú 
a drót, ami a bőrükbe vágott 
s az életüket, mi oly szomorú. 
Az odavetett dögletes kemény húst, 
az ihatatlanul büdös vizet, 
a bordatörő, számtalan sok rúgást 
s az embertelen emberkezeket. 
Csupa szomorú és ismerős dolgot 
panaszolt az üvöltés dallama, 
mintha egy történelemkönyvből szólott 
volna múltunk megidézett szava. 

Aztán lassacskán néma, süket csönd lett, 
Lecsillapult a rémes hangzavar. 
Majd lábamhoz simult, mintegy jelezve, 
hogy tőlem menekülni nem akar. 
És elindult velem a szürke sárban 
a városszéli félig-utakon 
egy darab spárga volt csak a nyakában 
és mindkettőnkben nagy-nagy nyugalom 
És még sokáig én voltam neki minden 
Ő boldog volt, okos vidám, szabad 
- gondolatom kutatta szemeimben; 
s én hordtam neki a nagy csontokat. 
De elparancsolt mellőle az élet, 
hogy hová tűnt el, nem maradt tanú 
és biztos tudom, hogy ő már azóta 
csak kutyapor és csak kutyahamu. 

Ó, láttál már szemeket a rács mögött? 
Jártál már kint a sintértelepen? 
A reménytelenség, a kétség között 
Gondolkoztál már néha ezeken?! 

Most süt a nap és úgy ragyog az élet, 
a jövő kép csak csupa remény. 
A szomorúságra itt semmi szükség 
és boldog az, kinek szíve kemény. 
De ne mosolyogj, ne nevess ki érte, 
Hogy megint állatokról szól dalom, 
különben, az sem bántana, ha gúnyolsz, 
én ezért még a gúnyt is vállalom. 
Tudom, hogy sok más baj is van e korban; 
Éhség, betegség, nyomor, háború, 
A boldog gyermek kevés a világon 
S még mindig nagyon sok a szomorú. 
Hát munkálkodj az emberek jólétén 
és sorsuk majd biztosan földerül. 
De ne menj el a hű állatok mellett, 
ne hagyd el őket érzéketlenül. 
Bizony, ha nem tudod megérteni 
Egy kóbor kutya halódó nyögését, 
Óh, mondd meg nekem; akkor hogyan tudnád 
enyhíteni az ember szenvedését??????


(Kibédi Ervin)

Csillagok születése

Egy réges-régi nyári éjszakán szerelmes lett a Napba a Hold. Még sohasem látta a Napot, csak a melegét érezte, s a meleget kísérő furcsa illatot. Szerette volna közelebbről is látni azt, aki a meleget és az illatot maga után hagyja, de bármilyen korán indult is útjára, sohasem olyan korán, hogy találkozhatott volna vele. Hosszú éjjeli sétáin, miközben lassan végigjárta az eget, százféleképpen is elképzelte a Napot: hol ragyogónak és kedvesnek, hol kacérnak és kegyetlennek, hol pedig szelídnek, csöndesnek.
Akkoriban még nem voltak csillagok, a Hold nem tudott szólni senkihez, s őt sem vigasztalta senki. Olykor bősz szelek érkeztek hozzá, de őket a Hold nem szólította meg. A szelek ezért gőgösnek tartották a Holdat, s nem meséltek neki sem a Napról, aki mindig mosolyogva fogadja őket, sem a folyókról és tengerekről, melyeknek ők fodrozzák vizeiket. A Hold a virágokról sem hallott soha. Nem látott még mást, csak a nagy és fekete éjszakát, nem érzett még mást, csak azt a meleget és azt az illatot, amely oly különös módon borzongatta meg, és amelyről azt sem tudta, mi lehet. Éjfélkor, amikor a legmagasabban járt, megállt egy pillanatra, körülnézett, de onnan sem láthatta a Napot. Ekkorra már a levegő is lehűlt körülötte, ő pedig szomorúan járta be égi útjának hátralévő részét, hogy hajnalban nyugovóra térjen, s ebben a pillanatban az ég másik oldalán útjára induljon a Nap. Az a Nap, aki sohasem gondolt a Holdra, csupán sietett eloszlatni az utána maradt hideget, sietett fölmelegíteni a levegőt. Szikrázott, forgott az égen, tréfált a felhőkkel, játszadozott a széllel, azok pedig elmesélték neki, hol jártak, mit láttak. Üzenetet hoztak az erdőktől, a földektől, s a Nap addig nyújtózkodott, míg fel nem melegítette a legrejtettebb zugokat is, meg nem talált minden élőlényt. Sosem volt szomorú, sosem volt fáradt, és sosem gondolt arra, hogy mi lesz vele, ha egyszer majd megöregszik. A Holdat ő sem látta soha, eszébe sem jutott neki, hogy mi történik a világban éjszaka, ki világít az égen, ha ő nincsen ott.
Sok-sok éve így volt ez már: Nap és Hold váltogatták egymást, rendben, ahogy kellett, mikor egy éjszaka minden megváltozott. Ezen az éjszakán a Hold megállt az égen s elhatározta, hogy nem mozdul el onnan, míg el nem jön hozzá a Nap.
Néhány héttel azelőtt egy öreg sas röpült el mellette, a Hold megszólította, és elbeszélgetett vele. A sas mesélt neki a Napról is, elmesélte, hogyan táncolja át reggeltől-estig az eget, hogyan szórja szerteszét sugarait.
A Hold még kíváncsibb lett rá, s minél jobban fázott éjszaka, annál jobban vágyta a Napot. Azért is állt meg azon az éjjelen, hogy magához ölelje végre.
A Nap a megszokott időben ébredt, frissen nekivágott az égnek, ám néhány lépés után megtorpant, nehezen tudta kiegyenesíteni sugarait. Egyszer-egyszer vissza is csúszott, és egyre halványabb lett, egyre erőtlenebb. De újra és újra nekilódult, próbált az égen magasabbra jutni.
A Hold szilárdan állt a helyén, az ég legmagasán, és akkor sem mozdult, amikor már elviselhetetlen hőség vette ott körül.
Ekkor a Nap már majdnem félúton járt, s igen közel került a Holdhoz. Közelétől a Hold kibillent egyensúlyából és sebesen zuhanni kezdett felé, húzta magához a Nap ereje.
A Nap nagyon megijedt a feléje tartó hatalmas korongtól, de már nem tudta elkerülni a találkozást. Abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a két test, hatalmas robbanás rázta meg a világot, és szétszóródott az égen sok ezer apró, fényes darab.
Többé nem találkozott a Nap és a Hold, s így van ez jól, mert ha megint találkoznak, egyikük biztosan elpusztul.
Ez volt a legszebb szerelem, ami eddig a világon létezett, mert ebből a szerelemből születtek meg és kerültek föl az égre az első csillagok.

Nem hiszek..

Egy fáradt pille ringott haldokolva
tarlott gallyon, barnás levél alatt.
Sápadt falombok halovány árnyéka
remegve űzött őszi sugarat.

Nagyon szomorú mese volt az élet.
A fán már útrakészült száz madár.
És mind nekem csacsogta búcsúzóra,
hogy a nyaram sohsem jön vissza már.

Bealkonyúlt keserves sóhajomra,
és csillagkönnyel lett tele az ég.
Azon az éjen álmok látogattak
oly teli fénnyel, mint tán soha még.

Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám,
mégis egész tündérország befért.
És álmodtam merész, nagy boldogságrul,
álmodtam nagy, boldogságos mesét.

Álmodtam én már sokszor égiszépet,
és mindig fájó szívvel ébredék.
Elég! Álmodni nem akarok többet,
se húnyt reményeket siratni még.

Tudom: jő majd a józan, szürke reggel,
és szomorú lesz. Csupa köd, hideg.
Jöhetne már maga a boldogság is,
annak se tudnék hinni. Nem hiszek. 


(Kaffka Margit)

Aulendorf

Sokáig lakatlan volt a fészek.

A fészek

2006-ban egy gólyapár költözött be: a kétéves Félix, aki Isnyben született, és Antónia, akit Bad Waldseeből ismerünk. Nem született kis gólya ebben az évben: a papa is fiatal volt, és a varjak is gyakran támadták a fészket.

Varjak

Fészekharc

2007-ben Antónia átköltözött BW-be, Willyhez. Félix mellé pedig egy gyűrűzetlen gólya került. A költést ebben az évben is zavarták a varjak.

A varjak támadása

Fészekharc

2008-ban Félix nem tért vissza, érkezett viszont egy gyűrűzetlen papa, és valószínűleg az előző évi gyűrűzetlen mama. 4 fióka kelt ki, de csak egy maradt életben.

Gyűrűzés 2008

2008. 1 baba 

A baba a Florian nevet kapta. 

(A képek forrása>>)

2009-ben valószínűleg a tavalyi gyűrűzetlen papa érkezett a fészekbe, a párja pedig egy gyűrűs (A 5398) gólya lett.

2009. április 5-én egy tojást, 15-én négy tojást számoltunk.

Április 30. Közös költés.

Május 9. Az első baba

Május 13. 4  fejecske

A babák eleinte nagyon feketék voltak, gyengén fejlődtek. A negyedik baba jóval kisebb volt  többieknél. Május 19-én már nem láttuk.

Aztán lassan, de fejlődésnek indultak. Azt hittük, szerencsések lesznek.

Május 26-án iszonyatos idő volt. Csodásan védte a babákat, de ez sajnos nem volt elég. 

Május 28-án elvesztettünk egy babát. Június 7-én pedig már csak egy baba élt.

Nem érti, mi van a testvérével.

Június 16-án gyűrűzték meg a kicsit. Andi lett a neve. A súlya 2,7 kg. Nagyon nehezen viselte a gyűrűzést. Szinte ájultan feküdt hosszú ideig a fészekben. A tűzoltók nyolc emeletnyi magasságban dolgoztak.

Július 7. Etetés

Július 14.

Andiért sokat aggódtunk. Csak ült a fészekben, alig állt fel. Biztosak voltunk benne, hogy beteg. Nem is gyakorlatozott.

Szívszorító állapotban

Július 17. Ennek a fészeknek az állapotán is lehetne javítani.

Július 18-án azonban alaposan meglepett bennünket. 11. 15-kor meglengette a szárnyacskáit, és kirepült.



Sokat csavargott a kirepülés után, de megnyugtató volt, hogy a család esténként még sokáig összegyűlt a fészekben.Talán az egyetlen fészek volt, ahol a szülők és a baba ilyen sokáig együtt töltötték az éjszakákat. Együtt jártak élelmet szerezni is.

Augusztus 6. "A mi babánk"

Andi baba augusztus 15-én még a fészekben volt a mamával és papával. Sokat szenvedett szegényke, nagyon-nagyon remélem, hogy egészségben érkezett meg a telelőhelyre, és vissza is fog térni, hogy ő is családot alapítson. Valószínűleg 19-én, egy ott gyülekező csapattal repült el.

Augusztus 15.

Augusztus 30-án még mindkét szülő a fészekben éjszakázott. Ezután már csak a mamát láttuk a fészekben. Utoljára szeptember 10-én.

szeptember 29.

Szeptember 10. Ideje indulni.

Télen is működött a kamera, de most csak ők látogattak ide.

________________________________________________

2010-es szezon

Február 20-án megérkezett a mama. Érdekes, hogy ő érkezett meg először és nem a papa.

Megrenoválták a fészket a tűzoltók. Remélhetőleg jobb lesz így a vízelvezetése.

Új fészekanyagot is tettek bele.

Úgy tűnik, a tavalyi pár. Vajon Andi baba sikeresen megérkezett?

Március 3. Készül a kis gólya.

2010. március  15. Késik  a tavasz

Lassan megérkezik a jó idő, és ők nagyon készülnek a boldog szezonra.

Április 2. Az első tojást jól eldugták: már 2 tojáska is van.

2010. április 8. Talán négy tojás?

Május 1. Nem soká jönnek a babák, és mindig akad javítani való.

Május 3. Az utolsó nyugalmas napok.

2010. május 8. Legalább három buksi...

Május 10. Édeskék... már itt látszik, hogy nincs minden rendben.

Ázottan.. nagyon szürkék, a negyedik baba picuri.

Hideg, csapadékos volt az idő. Talán megfáztak, esetleg fertőzés is kialakult a fészekben. 2010. május 16-án mutattak némi életjelet.
17-én már átrepültek a szivárványhídon... rövidke életük volt. A mama sokáig nem dolgozta fel a halálukat. Egy egész fészekaljat elveszteni....
Kérdéses volt, hogyan reagálnak ekkora veszteségre: maradnak vagy végleg elköltöznek?
Talán ez a szomorú szezon befolyásolta a következő, 2011-es szezon történéseit...
Egy darabig nem volt kamerakép, aztán már csak az üres fészket láttuk.
Júniusban Gersenda hozta a hírt, hogy új fészket építettek a gólyáink az elektromos vezetékeknél.
A hír forrása>>>

Ez a hely a vezetékek miatt veszélyes, de kedvezőnek ítélték a szakemberek: a vezeték alacsony feszültségű, kevésbé huzatos, közel van a vadászóhely, és a varjak támadása sem fenyeget annyira.
Egy hetes építkezés után a gólyák az első éjszakát június 1-jén töltötték először az új fészekben. Birtokba vették mind a két helyet, volt olyan, hogy az éjszakát külön- külön fészekben töltötték.
Szeptember 4-én még a vadászó helyen voltak.
A helyiek kíváncsian várták, jövőre vajon melyik fészket választják.

______________________________________

2011

Március 9-én szállt le az első gólya a fészekre. Hogy ő ki volt, nem tudni.
Kíváncsian vártuk, hogy a mi gólyáink melyik fészket választják.
Sajnos, az új fészek mellett döntöttek: kis lelkükben bizonyára tovább élt a tavalyi év kudarca.
A mama a tavalyi gólya, de a papa változott: az új párja szintén gyűrűs a jobb lábán, felül. Vajon hol van a tavalyi papa?

Az új fészket használták első sorban, de a régi felett is tartották a felügyeletet.
Március 15-én, mikor a mama volt a fészekben, 16 óra tájban idegen gólya érkezett.
A párja hamar segítségére sietett, és megvédték a fészket.
Ha a támadó a tavalyi gyűrű nélküli papa volt, nem fogja egykönnyen feladni.
Ráadásul megnőtt az esélye, hogy ő is párt hoz, kell egy fészek. Dönteniük kell, melyik fészket tartják meg.
Nem lenne egyébként szerencsés, ha mindkét helyen lenne költés: kevés lenne az élelem két családnak.
24-én nagy izgalmak voltak: míg a tavalyi gyűrű nélküli nem jelentkezett, jött viszont ismét egy másik.
Őt hamar elkergették.
Ezután ismét visszatért a tavalyi papa. és fordult a helyzet: az új papát kergette el a régi pár.
Szinte mint egy szappanoperában!
A következő napokban sorozatosak voltak a támadások.
A papa lába megsérült, sokat álldogált a fészekben egy lábon.

Ezen a képen jól látszik, hogy tették biztonságossá a vezetékeket.

Jól lehet, az új fészekben kezdték meg a családalapítást, mégis sok erő pazaroltak a régi megvédésére.

Az első képen "rohan", hogy elkergesse a régi fészekben lévő idegent.

A második képen az idegen gólya menekülésre fogja a dolgot.

A harmadik képen már a párja is vele van a régi fészekben.

A képek 2011. április 16-án készültek.

Május 6-án kikeltek az első fiókák. A fénykép a templomtoronyból teleobjektívvel,

200 méter távolságból készült.

Május 10-én 5 babát láttak a fészekben. 11 -én viszont már csak 4 baba volt életben.

(Foto: Werner Bentele)

(Foto: Paul Holeczek)

Május 24. Már csak 3 baba van életben.

Valószínűleg a nagy szárazság  miatt a szülők nem tudtak elegendő táplálékot találni a piciknek. 

Május 29. Sajnos, ismét elment egy baba.

A két megmaradt fióka gyűrűzését június 9-re tervezik. 

Szomorú események következtek ezután. A csapadékos időben a kicsik megfáztak, kihűltek, a szülők hosszabb időre magukra hagyták őket. 

Kevés élelmet hoztak a szülők, ritkán volt etetés. Valószínűleg ez a két dolog okozta mindkét baba halálát. 

Június 3-án átrepültek a szivárványhídon....

A tűzoltók június 6-án hozták le a kis testeket a fészekből.

A vizsgálat egyértelműen kimutatta: az elégtelen táplálkozás okozta halálukat.

A nyár további részét a szülők nyugalomban töltötték.

Szeptember elején indultak téli pihenőre, valószínűleg (az előző évekhez hasonlóan) Spanyolország déli részére.

________________________________________

2012

(Forrás>>

2012. mácius 9-én már mind a ketten itthon vannak. 

Március 16. Harc az új fészekben. 

Április 3. 

3-4 tojás lehet, és gólyacsere történt.

Itt jól látszik: nincs gyűrűje az új papának.

Május első napjaiban keltek ki a babák. Három buksi.

A június első napjaiban bekövetkezett nagy esőzés aggodalomra adott okot: túlélik-e a kicsik, vagy elpusztulnak mint tavaly, hasonló körülmények között. 

Szerencsésen  átvészelték ezt az időszakot, és "készülhettek" a június 5-i gyűrűzésre.

Június 6. 

Talán már a napokban kirepülnek.

Július 2.

Július 8. Hatalmas ugrás!